Saját rendszerben, önállóan
A hetes táborok alkalmával a szakértők teljesebb képet kaphattak a Boldog Scheffler János Központot látogató gyerekek fejlettségéről, és pontosíthatták a szükséges fejlesztés irányát.
Három héten keresztül, három turnusban szervezett tábort a Boldog Scheffler János Központ a terápiáit látogató gyerekek számára. Július 7. és 11-e között négy, már-már kamaszkorú gyereket az önellátásra, a hétköznapi rutin végzésére, az önálló életvezetéshez szükséges alapvető készségek elsajátítására/funkcionalizálására készítettek - együtt aludtak, ébredtek, étkeztek, végezték a napi teendőket. A legfiatalabb korcsoportban tizenhét gyereket július 14. és 18-a között a csoportba való beilleszkedésre, azon belül a szociális viselkedések kialakítására, feladatok elvégzésének megszokására, önálló elvégzésére tanítottak - naponta reggel nyolc és délután négy között. A nagyobbaknak számító huszonhét gyerekkel július 21. és 25-e között az iskolai beváláson dolgoztak, a tanzavarok minimalizálását igyekeztek elérni - szintén napi nyolc órában.
Szinte mindannyian eltérő fejlődésű gyerekek, akiknek kortársaikhoz való felzárkózásukhoz fokozott figyelemre van szükségük. Szakemberek, pontosan kidolgozott terápiás csomaggal mind szervi érettségüket, mind pedig a készségelsajátításukat fejlesztik az egész évben. A tábor alatt azonban még jobban figyelhettek rájuk, dolgozhattak együtt velük: a legkisebbekkel, sok szenzomotoros fejlesztést végeztek, mivel az esetükben ez indítja be a legnagyobb hatékonysággal az idegrendszeri fejlődést, míg a nagyobbak már a készségek funkcionalitására figyeltek. Ők folyamatosan más és más terapeutával kellett együtt dolgozzanak, hogy mindaz, amit elsajátítottak automatizálódjon, ne legyen kapcsolt egy adott személyhez, hanem bárkivel el tudjanak feladatokat végezni.
Fazekas Brigitta, a Boldog Scheffler János Központ szakmai vezetője kérdésünkre elmondta, a táborok megrendezése azért volt fontos, mert ott napi nyolc órában figyelhették meg a gyerekeket, így sok plusz információval gazdagodtak a terápiás találkozási alkalmakhoz képest: „A táborok alkalmával olyan területekre is betekintést kaphattunk, amelyekre egyébként nem volt lehetőségünk. Itt elsősorban a napi rutin lefolyására gondolok, a szülő-gyerek együttműködés részleteire. Kísérleti jelleggel előkészítettünk egy napi rendszert, amit a gyerekek megértettek, megtanultak, és tudtak benne mozogni. Megbizonyosodtunk arról, hogy amennyiben egy rendszer a gyerek számára személyre szabottan, neki érthető módon ki van alakítva, akkor sokkal nagyobb sikerességet érhetünk el a közreműködésen alapuló cselekvésekben, de az önálló cselekvéseiben is. Megfigyelhettük, melyek azok a pontok, amelyek fokozott fejlesztést igényelnek, de láttuk azt is, hol segíti túl a szülő a gyermekét és köti így meg az előrehaladásban. Fontos, hogy a gyerekek ne legyenek folyamatosan ráutalva a szülőkre, hanem inkább önállóan álljanak helyt hétköznapi helyzetekben... Ez a rendszer, amit kipróbáltunk erre alkalmazhatónak bizonyult, ajánlhatjuk otthonra a szülőknek. A jövőben is tervezünk éppen ezért ilyen táborokat szervezni."
A tábor végén a központ minden szülőnek pontos visszajelzést adott az együtt töltött napok során tapasztaltakról, olyan tanácsokkal, amelyeket otthon alkalmazhatnak.
